Béke, csapdák, egység – Ezékiás élete 2. (Szabó Zoltán)

Ritka, hogy az Íge többször is hangsúlyozza, hogy valaki minden útjában azt cselekedte, ami "jó, igaz és helyes volt az Istene, az Úr előtt." Ezékiás az egyik ilyen kivétel. "Minden munkában [...] Istenét keresve, teljes szívvel járt el, és ezért eredményes volt." Mind e mellett az Íge azt is érzékelteti, hogy politikáját tekintve ő sem volt tökéletes. A béke esztendeiben – talán éppen a béke megőrzésének és tartóssá tételének szándékától hajtva – Egyiptom felé tett lépéseket, amit az asszír uralkodó megtorló hadjárattal "jutalmazott".

Tévedett? Igen! De jó vezető volt! A diktatúrát elutasító, mások véleményét is figyelembe vevő uralma alatt mégis olyan egység kovácsolódott a nép és ő közötte, hogy a megpróbáltatás idején egy emberként sorakozott fel mögötte Júda. Sokat kell még nekünk is tanulnunk arról, hogy nem kell élnünk mindazzal a lehetőséggel, ami látómezőnkbe kerül – akkor sem, ha a cél nemes, és mások megmenekedését kívánjuk szolgálni vele. Nagyobb része leginkább csak csapda. Megőrizni sem tudjuk egymást a saját fejünk szerint...