Hadd menjek, Istenem, Mindig feléd,
Fájdalmak útjain Mindig feléd!
Ó, sok keresztje van, De ez az én utam,
Mert hozzád visz, Uram, Mindig feléd.
Ha este száll reám, S csöndes helyen
Álomra hajtanám Fáradt fejem:
Nem lesz, hol nyughatom, kő lesz a vánkosom,
de álomszárnyakon Szállok feléd.
Csillagvilágokat Elhagyva már,
Elfáradt lelkem is Hazatalál.
Hozzád ha eljutok, Lábadhoz roskadok,
Ott majd megnyughatom Örökre én!
Create your
podcast in
minutes
It is Free