A tanítványság torzulásai 1. rész - Az apostolok tudománya (Szabó Zoltán)

A "Tanítványság" sorozat befejezése után talán érdemes egy kicsit elidőzni annál a szakasznál, amely összeköti a tanítványok múltját a tettek mezejére való lépéssel. Milyen módszert is "választottak" a nagyon gyorsan szaporodó első gyülekezetben a krisztusi küldetés – "tegyetek tanítványokká minden népet" – gyakorlati alkalmazását illetően? Ebben a mini-sorozatban az akkori gyülekezeti életnek azt a négy jellemzőjét vesszük szemügyre, amelyeket az Ap.csel. 2:42 alapján hosszú évszádadok óta a keresztény gyülekezetek alappilléreinek tartanak. A vers így szól: "...És állhatatosan kitartottak az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban."

Ebben a részben az első – valljuk be igencsak talányosnak hangzó – alappillérről, azaz az "apostolok tudományáról" esik szó. Beszélünk azokról a képzettársításokról, amelyeket a kezdetek óta hozzáfűztek és hozzáfűznek a hívő emberek, és szót ejtünk azokról az okokról, azokról a folyamatokról, amelyek során – a többivel együtt – ennek a szóösszetételnek a jelentése is oly sok torzuláson ment keresztül az évszázadok során. Tesszük ezt abban a hitben, hogy az Isten ígéjéhez való visszatérés folyamatában az Isten szíve szerint való jelentéstartalomra ez esetben sem a bevett és ismertnek vélt asszociációk, hanem egyedül Isten Szentlelke viágíthat rá.