A Szentlélek kitöltetése 4. - A torzulások útján (1) – A korinthusi gyülekezet (Szabó Zoltán)

A Szentlélek szívünkbe való kitöltetése mögötti isteni cél igaz ismeretét hamar beárnyékolták az emberi elvárások: a Lélek eredeti szerepkörének halványulása (bátorságot ad az Isten bennünk végzett személyes munkálkodásáról szóló vallástételhez) miatt pedig már az apostoli korszakban megnyílt az út a Róla szóló ismeretek torzulása/torzítása előtt.

Korinthusban három dolgot vártak el a Szentlélektől:

1.) Az "emberi bölcsesség beszédét", azaz pezsgő intellektuális igemagyarázatot. Pál válasza erre az volt, hogy "amikor hozzátok mentem, testvéreim, nem úgy mentem, hogy nagy ékesszólással vagy bölcsességgel hirdessem nektek Isten bizonyságtételét..."

2.) Vágyakoztak a Lélek ajándékai után is, különösképpen kívánták pedig a nyelveken szólás képességét. Zabolátlan csodavárásukra Pál úgy reagált, hogy "„A Lélek megnyilvánulását mindenki azért kapja, hogy használjon vele... Törekedjetek a szeretetre, és buzgón kívánjátok a lelki ajándékokat, de leginkább azt, hogy prófétáljatok."

3.) Végül, de nem utolsósorban a gyülekezetbe beszivárgott a jó és rossz tudása utáni ősi vágy. Az analítikának az a fajta igénye, amely már az első emberpárt elindította az Istentől való függetlenség útján. Pál ezt látva leszögezi, hogy magunktól nem vagyunk alkalmasak arra, „hogy saját magunk eldöntsünk" dolgokat. Ellenkezőleg: "a mi alkalmas voltunk Istentől van, aki alkalmassá tett minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a Léleké, mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít.”
Arra figyelmezteti őket, hogy: "Félek azonban, hogy amint a kígyó ravaszságával megcsalta Évát, úgy a ti gondolataitok is eltávolodnak a Krisztus iránti tisztaságtól és őszinteségtől."