A Szentlélek kitöltetése 2. - A Szentlélek a korai keresztyének életében (Szabó Zoltán)

Az apostoli korban élő hívek elvárása a Szentlélekkel kapcsolatosan elsősorban az volt, hogy legyen elég erejük bátran szólni az Ígét: "...add meg szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal szólják a te igédet!" (Ap.csel. 4:29) És csak ezzel összefüggésben könyörögtek azért, hogy Isten tegyen bizonyságot az Ő Ígéje mellett: "Nyújtsd ki kezed gyógyításra, hogy jelek és csodák történjenek a te szent Szolgád, Jézus neve által!" (Ap.csel. 4:30) Az eredmény pedig nem maradt el: "Miután könyörögtek, megrendült az a hely, ahol összejöttek, és beteltek mindnyájan Szentlélekkel, és az Isten igéjét bátran hirdették." (Ap.csel. 4:31) A hangsúlyt újból és újból a tanúbizonyságtételre helyezi Lukács.

Mindez teljes összhangban áll Jézus búcsú szavaival, aki az eljövedő ajándék célját így fogalmazza meg: "De erőt kaptok, amikor a Szentlélek eljön rátok, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában és a föld legvégső határáig." Végigolvasva az Apostolok Cselekedeteit azt találjuk, hogy a korai gyülekezetek még jól értették a Szentlélek nekik ajándékozásának igazi célját és egészséges, mondhatnánk "normális" hozzáállással éltek az új kapcsolatfelvételben rejlő lehetőségekkel.