134. Miért olyan nehéz elfogadni, hogy a párunk megcsalt?

Minden olyan szépen kezdődik, őszinte érdeklődés, egymásra hangolódás, kedves szavak, finom érintések, közös tervek, közös alapok létrehozása, amely folyamat végén megérkezik a belső nyugalom és a belső béke is. S az a belső meggyőződés, hogy én ebben az emberben megbízhatok. Majd megérkeznek az élet a mindennapos problémái és elkezdődik egy lassú folyamatos eltávolodás, aminek nem is tulajdonítunk nagy jelentőséget, de egy nap jön egy furcsa belső rossz érzés, hogy valami nem olyan, mint szokott lenni, s pár nap, pár hét múlva már egy óriási érzelmi örvényben vagyunk és tehetetlenül nézzük, hogy az addig felépített életünk darabjaira hullik. Annak, hogy megcsaltak bennünket, a legnehezebb lelki hatása önmagunk elvesztésének felismerése és beismerése. Két külön veszteséggel is meg kell egyszerre egy időben megbirkóznunk, önmagunk és párunk elvesztésével. Mindaz, amit addig magunkról gondoltunk, mindenestül megkérdőjeleződik, elvész, magával rántva önmagunk tiszteletét is. Talán ez a legnehezebb leghosszabb feldolgozási folyamat az életben, elgyászolni, engedni azt a nőt/férfit, akinek úgy érezzük valójában születtünk, s az is nagyon hosszú és nagyon érzelemdús folyamat, ahogy újra megtaláljuk, kitaláljuk az új személyiségünket, aki újra életre tud kelni, és élvezni tudja ezt az életet. Ebben a podcastben ennek a cserbenhagyás élménynek a látszat, a gyanú, és leleplezés időszakában megélt élményeit mutatom be.