Lucy Maud Montgomery - Anne otthonra talál 5. ( vége )

Avonlea ​kanadai falucska népe felbolydul: vajon mi indíthatta a besavanyodott agglegényt,

Matthew Cuthbertet, no meg kardos nővérét, a háztartását parancsnoki szigorral vezető Marillát,

hogy árva gyereket fogadjanak tanyájukra? Bizony, a szorgalmas, puritán testvérpár fölött

eljárt az idő – segítségre van szükségük, és ki lenne erre alkalmasabb, mint holmi apátlan-anyátlan

legényke, aki örül, ha fedelet kap a feje fölé? Mekkora aztán Matt meglepetése, amikor a várt

legényke helyett egy pulykatojásképű, vörös hajú leányzó várja szerény bőröndjén üldögélve,

hogy örökbefogadója megjelenjen… Matthew legszívesebben azonnal visszaküldené, Marillától sem

várhat sokat a jövevény, aki, mint kiderül, az Anne névre hallgat. Vissza is penderítenék menten,

ha a különlegesen fejlett szókinccsel rendelkező, jég hátán is megélő kis árva lány, akit jócskán

cibált már az élet, és alapos ismereteket szerzett a felnőttek világáról, ki nem vágná magát a

kutyaszorítóból, és lány létére nélkülözhetetlenné nem tenné magát a derék idősödő testvérpár

életében… Persze az út a kölcsönös megértéshez, mi több: a szeretethez ugyancsak rögös, de a

talpraesett kislány sikerrel végigjárja: segíti ebben élénk képzelete, és az, hogy a világot

szépnek és megjavíthatónak látja.