Homoki-Nagy Katalin meséje- Nagyszombat

„ Úgy gondolom, hogy mindenkinek jöhet az életébe kisebb nagyobb pusztaság – mint a pusztában vándorló zsidó népnek.  /Lehet ez betegség, veszteség, gyász, lelki szárazság, a lélek sötét éjszakája, magány, bármilyen krízis…/

Az én pusztám most igen nagy, a gyász fájdalma nehéz.   De azt gondolom, hogy  NEM  az a fontos, hogy valahogy túljussunk a pusztánkon – hanem az a fontos, hogy  milyen  HOZZÁÁLLÁSSAL  tartózkodunk  a pusztánkban.  S mi az egyetlen jó hozzáállás? „    

/ Idézet     Homoki-Nagy Katalintól /

Elhangzás: április.15-én 19:25 perckor