A magyar himnusz teológiája (Evlelkész Podcast #60)

Kevés dolog köt össze bennünket, magyarokat. Úgy értem mindannyiunkat. Nemzetünk és társadalmunk patológiás állapota, olyan közhelyes, de sokszor mégis érthetetlen fogalom mögé rejtőzik, mint például "lövészárok", "kultúrharc", "fragmentálódás", "társadalmi olló", stb. 
Ebben a helyzetben, ezekre a közhelyekre, szent grál híján, csak közhelyes (de igaz) válasz kínálkozik: azt kell keresni, ami összeköt, és nem azt, ami szétválaszt. 
Éppen ezért nagyon meg kell becsülni azt a nagyon kevés közös dolgot, amely alapja lehet a gyógyulásnak. És itt most nem olyan konzum hungarikumokra gondolok, mint például Puskásöcsi, pirospaprika, meg a rubik kocka (bár ezek sem elhanyagolható kincseink), de ezeknél sokkal több kell ahhoz, hogy egyáltalán reményünk lehessen - ha nem is egy optimális - de legalábbis egy mindenki számára élhető közösségre. Akár a Himnusz lehetne egy ilyen "több"?
Az idén kétszáz éves Himnuszt sok oldalról meg lehet közelíteni. Adja magát az irodalomtudomány, a történettudomány, és akár olyan nemzetkarakterológiai fejtegetésbe is kezdhetnénk, hogy vajon miért ilyen szomorú és lehangoló verset választottunk, de mi nem ezt fogjuk tenni. Nem meglepő módon, a teológia irányából közelítünk. Erre a felhatalmazást maga Kölcsey Ferenc adja meg a Himnusz első sorával: "Isten áldd meg a magyart".
Sorról sorra vizsgáljuk a Himnusz első versszakának sorait, és kérdezünk, helyeslünk, kifogásolunk, kritikát fogalmazunk meg. Majd az adás második részében hátrébb lépünk, és megpróbálunk arra a kérdésre választ adni, hogy vajon hívő emberként hogyan állunk, állhatunk hozzá a magyar himnuszhoz.

Hivatkozott adások:

A Szóbanforgó Podcast lejátszási listája: https://youtube.com/playlist?list=PLuhJ6pNrVRjNCZlvK1mpmKIZlVLqWJY2V

Jézus és a háború videó: https://youtu.be/7yetq9pTuXA

Igehirdetés arról, hogy Jézus nem áll senkinek az oldalán: https://youtu.be/_A-v75KL93w