Versengő együttműködés és együttműködő versengés a fenntarthatóságért

A Zöld Egyenlőség által felvázolt fenntarthatósági átmenetek olyan kollektív döntéseket sürgetnek, amelyben képesek vagyunk meghaladni az önérdekünk mások kárára történő érvényesítését. Össze kellene fognunk azért, hogy saját jövőnkön túl akár olyan néma érintettek érdekében is alárendeljük magunkat a közösségnek, mint a jövő generációi vagy a természeti környezet. Lehetséges-e ez vagy a versengés olyan tulajdonsága az emberiségnek, amely következetesen aláássa ezeket a törekvéseket? Erre keresi a választ Köves Alexandra Fülöp Márta pszichológussal, a Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Intézet tudományos tanácsadójával és a Károli Gáspár Református Egyetem egyetemi tanárával.

A kapitalizmus jelenleg domináns alapvetéseinek meghaladásáról szóló diskurzusokban egyik leggyakrabban elhangzó érv, hogy ember természeténél fogva önző, és önmagát folyamatosan másokkal szemben határozza meg, és így a fogyasztásában mindig a többre és nagyobbra fog törekedni. Ezt a determinizmust sokan az evolúciós versenyből következtetik, és ezáltal elfogadják, hogy az együttműködésre és kollektív érdekekre alapuló bármilyen rendszer bukásra van ítélve. Azonban a pszichológia ennél finomabb részleteiben láttatja az embert és az emberek közötti kapcsolati dinamikákat, amelyben a verseny nem feltétlenül egymás legyőzéséről, hanem az önmeghaladásról, és a belső fejlődésről is szól. Az ökológiai közgazdaságtanhoz közel álló rendszerszemlélet is azt mondja, hogy a darwini versengésen alapuló evolúciós elképzeléseket már a természettudományos paradigmáink meghaladták, és a fejlődés nem a versengés lineáris dinamikákból, hanem a tulajdonságok és a környezet kölcsönhatásaiból adódnak. Az ökológiai rendszerekben a hierarchia minden szintje rendkívül fontos szerepet tölt be, és egy holisztikusabb megközelítésből a versengés is valójában együttműködés. Így aztán fontos – nem csak a természettudományban, hanem a gazdálkodástudományban is - megérteni a versengő együttműködés és az együttműködő versengés fogalmát. De mik is ezek a fogalmak és mi a különbség közöttük? Milyen szerepet játszik a versengés az emberek életében? Elképzelhető-e egy olyan világ, ahol a versengő együttműködés éppen annyira természetes, mint most a zéró összegű versengés? Ebben az adásban ezekről a kérdésekről beszélget Köves Alexandra Fülöp Márta pszichológussal, a Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Intézet tudományos tanácsadójával és a Károli Gáspár Református Egyetem egyetemi tanárával.