Meglepő, hogy Jézus, aki jól ismeri az emberszíveket, annak ellenére, hogy az őt házába invitáló farizeus, Simon részéről a meghívás nem szükségképpen mély hitről, vagy valódi átadott életről tanúskodik, mégis bemegy hozzá. Ott pedig – ha már egyszer behívták –, isteni természetéhez híven éli az életét, végzi a feladatát, felvállalva a kockázatot, hogy nem értik meg és megbotránkoznak benne. Betérése egyben próbakő lett Simon számára. Beteljesedett az agg Simeon jövendölése: "Íme, ő sokak elesésére és feltámadására rendeltetett Izráelben, és jelül, amelynek ellene mondanak, [...] hogy sok szív gondolatai nyilvánvalókká legyenek."
Az álhatatlanság problémája akkor sem volt, de ma sem szempont a meghívás elfogadásakor – azzal azonban számolnunk kell, hogy Jézus nem az Őt "behívó" eredeti szándéka (motivációja), hanem az Isten akarata szerint végzi a munkáját a mi szívünkben is! Ahogy Jánosnak üzeni: "Boldog, aki nem botránkozik meg bennem."
Create your
podcast in
minutes
It is Free