Húsvét napja talán az egyik legmozgalmasabb nap volt a Jézust követő, Őt szerető asszonyok és férfiak életében. A feltámadás állt a középpontjában – egy olyan esemény, amelynek befogadása úgy érzelmileg, mint racionálisan messze túlnőtt a saját modelljeikhez még mindig ragaszkodó tanítványok befogadóképességén. Nem csoda, hogy a főszerepet azok az asszonyok játszották, akikről pedig oly kevés szó esik az evangéliumokban.
Asszonyok, akikben talán most tudatosult előszőr, hogy a Jézussal járás évei során ők is tanítványokká nevelődtek, sőt, olyan hiteles tanúkká, akik olyankor, amikor a krízis bénítólag hat a férfiakra, képesek arra, hogy visszaemlékezve Jézus korábbi szavaira Isten üzenetét, a feltámadás örömhírét közvetítsék a zsidóktól való félelem miatt szétszóródva megbújt tanítványok között.
Kétezer évvel később, mi hajlamosak vagyunk azt vélelmezni, hogy már tudjuk mit is jelent a feltámadás. Mégis, időnként igen hosszú az út, amíg az idea életté, valósággá válik, a hitetlenkedést felváltja a hit és lassan jön el a pillanat, amikor már nem csak a tudatunk, hanem egész lényünk, mindenekelőtt pedig a szívünk fogadja be a nagy csodát!
Create your
podcast in
minutes
It is Free