Pál gyakorlatilag minden levelében kifejez olyan jókívánságokat, amelyek a szövegkörnyezetben akár imaként is felfoghatók. Különösen igaz ez az efézusi levélre, amelyben szinte halmozza az imává összeálló jókívánságokat. Juhász István megfogalmazásában ezek a gondolatok a Bibliában előforduló "Nagy Imák" egyikévé emelik föl ezt a néhány (14-21) verset. Benne, a mi mértékünket messze meghaladó módon áll Isten elé Pál, abban a tudatban, hogy végtelen erőforrások állnak Isten rendelkezésére. A mi egyetlen feladatunk a döntés: "a Szentlélek bennünk való lakozása által" élünk-e, és jól élünk-e a felajánlott lehetőséggel vagy elutasítjuk Isten világának végtelenségét.
Create your
podcast in
minutes
It is Free