A Szentlélek kitöltetése 5. - A torzulások útján (2) – A galata jelenség (Szabó Zoltán)

A Galatákhoz írt levél azt sugallja, hogy az emberi (felekezeti) rendtartásokhoz való visszatérés ott kezdődik, ahol megszűnik a Szentlélek közvetítése által történő személyes kijelentésből való élés. Így érthetjük meg azt is, miért tartotta Pál annyira fontosnak, hogy felidézve életútját arról tegyen nekik bizonyságot, hogy: „Tudjátok meg, testvéreim, hogy az általam hirdetett evangélium nem emberektől való, mert én sem emberektől kaptam, nem is tanítottak arra, hanem Jézus Krisztus kijelentése által.”

A kijelentés elhalványulása egyenesen vezet a látható világban való meggyökerezéshez, és ily módon az emberi tekintély előtérbe kerüléséhez. (Olyan pótlék ez amely abból fakad, hogy valakire minden ember figyelni akar: ez vagy a Lélek, vagy a tekintélyesek...) Pál szavaiból kiolvasható, hogy ő nem örült a „tekintélyesek” kasztjának. (2:2, és 2:6.) Úgy tűnik az emberektől kapott tekintély egyik legfőbb csapdája, hogy az ily módon megbecsülést szerzett emberek valamilyen formában elszámolási kötelezettséggel tartoznak „választóik” felé, és mire észreveszik ez a fajta függő viszony nem, vagy csak korlátozott mértékben teszi lehetővé az Isten Szentlelkére való feltétel nélküli odafigyelést. Az ördög módszere mindmáig ugyanaz: ugyan más történelmi körülmények között, de hasonló képlet szerint fertőzi, majd teszi tönkre a gyülekezeteket. Ennek a lépései többé-kevésbbé ezek:

• Megjelennek a hamis atyafiak, akik már nem a személyes kapcsolatból élnek.
• Megjelenik a „tekintélyesek” rétege, akiket már ők támogatnak, emelnek ki...
• Megtörténik a tekintélyesekre figyelő tömegek „bedarálása”, az eltévelyedés az evangyéliumtól...
• Sőt, a nyomás alatt torzul az egykor JÓ VEZETŐK jelleme is (kettős alkat alakul ki)