Babilon utolsó uralkodója Belsazár tudatában lehetett annak, hogy apja Nabukodonozor a saját elvettetésén, majd ismételt felemeltetésén keresztül tanulta meg a helyes önértékelés fontosságát – és a birodalom minden részébe szétküldött királyi kiáltványban dicsőítette az Istent! Belsazár ellenben az elkerülhetetlen vereség pillanataiban is büszkén, a saját legyőzhetetlenségébe vetett önbizalommal csúfolja meg az Istent – aki "letaszítja és fölemeli a királyokat" – azzal, hogy előhozatva a szent edényeket azokból eszik. Ekkor jelenik meg a kéz a falon... Bár megértenénk és elfogadnánk helyünket és szerepünket Isten terveiben anélkül, hogy valaha is elfelejtkeznénk Pálnak az alázatra felhívó figyelmeztető kérdéséről: "Mert ki tesz téged különbbé? Mid van, amit nem kaptál volna? Ha pedig kaptad, mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna?" (I.Kor. 4.7.)
Create your
podcast in
minutes
It is Free