Gyakran azoknak a királyoknak az élete szolgál a legmélyebb tanulságokkal, akikről pedig kevés feljegyzés található. Ilyen a Roboámot követő új király: Roboám fia, Abijjá. Az Izraellel kirobbantott háborúja mögött a felszínen ortodoxia áll, a valóság azonban sokkal kiábrándítóbb: Abijjá gyalázva Izraelt azzal büszkélkedik, hogy ők a "kóserek" – mögöttük áll az Úr. Gyakran teszünk így mi is, amikor az Úrral hencegve gyalázkodunk és kárhoztatjuk a más (az Isten) szolgáját. És noha Abijjá minden megállapítása igaz, hiányzik belőle az önmagával való szembenézés: elhallgatja, hogy a viszály nagyapja, Salamon bűneiben gyökerezik; apjának, Roboámnak pedig Isten kifejezetten megtiltotta az elszakadt törzsekkel való hadakozást. („Éntőlem lett a dolog”). Igaz, amiket mond, azok tények. Ismeret ez tehát, de hideg ismeret, a kegyelem szelleme nélkül. Története példa lehet ma is, hiszen úgy az egyének, mint a gyülekezetek magukra ismerhetnek a hívő-hívő párharcában. A "MI" - bezzeg "TI", alá-fölé rendeltségi viszony kialakulása törvényszerűen vezet AZ ISMERET JEGYÉBEN FOLYÓ, ÁM SZERETET NÉLKÜLI HARCHOZ!
Create your
podcast in
minutes
It is Free