Pál a Timóteusnak írt második levele végén (2Tim 4,9-22) szókimondó, leplezetlen őszinteségel beszél barátjának a szükségeiről, miközben megérthetjük mi a reménysége a legnagyobb nyomorúságban.
Mindezek közepette pedig van bátorsága megfogalmazni a panaszát a társának és vele együtt az Istennek.
Panaszt, amit mi, mai keresztények már régen elfelejtettünk.
A panasz nem kap közvetlen választ. Egyszerűen csak lehetőséget ad arra, hogy kiöntsd a szíved legszorongatóbb érzéseit annak, akiben megbízol: a testvérednek és az Úrnak.
Vajon mi el merjük-e mondani ugyanezt?
Create your
podcast in
minutes
It is Free