A Sámuel első könyvének 16-17. fejezetében feljegyzett történetek ugyan még Saul nevéhez köthetők, ám ezekben a Biblia már nem az Isten akaratával szembe helyezkedő, folyamatosan rosszabbnál rosszab döntéseket hozó Saul "jellem-fejlődésére" (leépülésére) helyezi a hangsúlyt, hanem az ő Istentől való személyes elfordulásának az egész nemzet életére kiható következményére: a rossz uralkodás miatt cselekvőképtelenné, tehetetlenné váló rendszerre. Arra az eltorzult társadalmi (de éppúgy vallási) formációra, amelyben az emberek már nem az Istentől, hanem az adott hierarchia élén álló vezetőtől várják a megoldásokat – szomorú, de sokszor olyan valakitől, aki mivel már rég nem az Isten akaratában nyugszik, így nem is képes megoldást találni a felmerülő kihívásokra...
Mintha csak napjaink eseményeit szemlélnénk...
Elgondolkodtunk arról is, hogy vajon hogyan egyeztethető össze Isten jellemével az a hiradás, mely szerint "az Istentől küldött gonosz lélek kezdte gyötörni Sault" – és hogy vajon mindezekben hogyan mutatkozik meg mégis Isten kegyelme... Ezekben az években indul el Dávid nyilvános pályafutása: hárfázik Saul lelkének megkönnyebbülése érdekében, válik kedveltté és ismertté az Udvarban és győzi le a "rendszer" által legyőzhetetlennek ítélt Góliátot...
Create your
podcast in
minutes
It is Free